CSILLAGHEGY RÖVID TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL NAPJAINKIG
30 millió évvel ezelőtt az Alföld területét az ún. Pannon-tenger borította. Ebből emelkedett ki a Szentendrei-hegy, a Róka-hegy, az Arany-hegy, a Péter-hegy, a Hármashatár-hegy és a Csúcs-hegy. Az ebből az időből származó legrégibb leleteket az őskori üledékből (cápafog, csigaházak és páfrány lenyomatok), a Bohn téglagyár markolói hozták a felszínre. Csillaghegy nagyon régi történelméről sajnos keveset tudunk, bár a Történeti Múzeumban őrzött, Hegyalja utcában talált lelet arra utal, hogy már nagyon régen éltek itt emberek.
A római kori Aquincum városa, melynek romjai ma is láthatók, nem ért el idáig.
Középkorban a későbbi Kissing-puszta helyén, a Duna partján terült el Pazanduk település, amely a török háborúk idején pusztult el. A falura ma már csak a Puszta-templom romjai emlékeztetnek, melyek az Aranyhegyi-patak torkolatánál vannak. Ezt követően a terület az 1880-as évekig lakatlan maradt. A Duna-partnál lévő Bivalyos csárda Mátyás király korából való emléket őriz. Ez a terület olyan mocsaras volt, hogy a király Budáról Visegrádra tartván kíséretével lovon nem tudott átkelni rajta. A mocsáron az itt tartott bivalyok segítségével keltek át az utazók.
Az 1880-as évek elején a Duna-parti részt tulajdonosa, egy osztrák tábornok felparcelláztatta. Itt főleg a kisiparosok vettek földet és építettek házat. A falut az osztrák tábornok neve után nevezték el Kissing-pusztának.
1888-ban épült a „Szentendrei kisfüstösnek” nevezett HÉV, melyet akkor még gőzmozdony vontatott. A Pálfy tér (mai Bem tér) és Szentendre között közlekedett, Csillaghegy területén az Ürömi útnál állt meg. Az 1890-es években épültek fel az Ürömi út felső részén a téglagyár dolgozóinak házai, és a Lehel út és a Mátyás Király út házai.
A Csillaghegy melletti Róka-hegyen kőbánya volt. Az itt bányászott követ keskeny nyomközű kisvasúton szállították le a Dunához. A HÉV állomásig a lejtőn gurult a vasút, onnantól a Dunáig lovak húzták. Onnan uszályokra rakva szállították tovább. Visszafelé a lejtőn csörlővel húzták fel a vagonokat. A Duna-partnak azt a szakaszát, amelyen a követ behajózták, Kőtörőnek hívták.
A strandot tápláló Árpád-forrás vizét már az 1900-as években felfedezték és fürdésre használták. A strandon csak egy igen kezdetleges, kavicsos aljzatú medence volt. Az I. világháború. után a strandot az Elkán és Gerő cég vette meg és teljesen átalakíttatta. A régi medencét átalakították a mai formájára, kabinokat építettek, és fallal vették körül a strandot. A cég a bevételből minden évben megvette a strand mögötti domb egy részét, majd mikor már az egész dombot megvették az Újlaki Téglagyártól, felépítették az új medencét, mely akkoriban Budapest első és egyetlen hullámmedencéje volt. Pár évvel később felépült a strand harmadik medencéje is, ahol a nemzetközi úszóversenyeket akarták megrendezni. A medence mellé egy tribünt is építettek. A medencét később betemették, csak a tribün és a két régi medence maradt meg mára.
1896-ban 42 fõvárosi állami tisztviselõ megállapodott és elhatározta, hogy Buda szomszédságában telket vásárolnak és ott egy tisztviselőtelepet alapítanak. Megvettek egy kincstári területet, ami a mai Dózsa György út (akkori nevén Hegysor) és a HÉV, valamint a Kertsor és az Ürömi út között terült el..A területet parcellázták, az utcákat kijelölték, középre egy nagyobb telket középület céljára kiszabattak, ahová emeletes épületet emeltek közösen, a többit egyenlõ 42 részre osztották. A telkek mindegyike 500 négyszögöles volt. Kialakult a telep első utcája, a mai Ráby Mátyás utca (akkori nevén Fő utca). A HÉV melletti utat a csillaghegyiek „Fekete útnak” hívták, mert szénporos fekete salakkal volt leszórva. Megindult az építkezés és néhány év alatt a telep be is épült. Az 1910-ben, a Fő utca 14 szám alatt megépült emeletes épületben iskola, emeleti helyiségeiben Kaszinó kapott helyet. Közös ügyeiket ott intézték, ott tárgyaltak, szórakozásra is használták. Az épület helyén ma a Csillagház Mozgásjavító Intézet található. A telep neve: Békásmegyeri Tisztviselő Telep Egyesület volt. Amint a népesség szaporodott, vegyeskereskedés, bolt is alakult, amely szintén a kaszinó épületében kapott helyiséget. A fürdő akkor már megvolt, a tulajdonos megengedte a tisztviselőknek, hogy öltöző bódét építsenek maguknak, ez esetben a belépő díj felét kellett csak fizetni. Postájuk azonban nem volt, e feladatot a békásmegyeri postamester látta el. Később az igazgatósághoz fordultak, hogy a telepre állítson fel egy postai kirendeltséget, ami rövidesen megtörtént, és szintén a kaszinóban talált elhelyezést.
A posta volt az oka, amiért a békásmegyeri tisztviselő-telepből Csillaghegy lett. A Csillaghegy név eredetére vonatkozóan az egyik elterjedt feltevés, hogy a település a Duna partján álló Csillag Csárdáról és a vele szemben lévő Csillag-hegyről, amin a strand fekszik, kapta a nevét. A többi rész Kissing maradt.
Az 1920-as évek elején a Kaszinó átköltözött a Fehrer-féle vendéglőbe, a mai húsbolt és évtizedeken keresztül postaként üzemelő épületbe. (A posta néhány éve a Tolnai Iparcikk Kereskedés épületében működik). A jelenlegi Ürömi úti óvoda helyén volt a Körzeti Rendőrőrs. Az épületbe később a húsbolt megnyitásakor a Kaszinó került, melynek megszűnése óta üzemel óvodaként Az első mozi az 1920-as évek körül épült a Hév állomással szemben levő Vincze-malom egyik helyiségében. A mozit, melyet a csillaghegyiek Kárpát mozgóként őriztek meg emlékezetükben, Dr. Zsámboki Pál, Csillaghegy első plébánosa építtette. Ez később tornaterem lett. A Mátyás Király úton az 1990-es évekig működő Csillag mozit egy nyugalmazot százados építtette. Ma üresen áll.
1923-ban tűzoltóegylet alakult Békásmegyeren, mely kiterjesztette később működését Csillaghegyre is.
1920-ban Békásmegyeren létesült a környék első önálló orvosi rendelője, amely átköltözött 1925-ben Csillaghegyre.
Lassan Kissing település is népesülni kezdett. Kisemberek egy-egy darab földet vettek a békási tulajdonosoktól s építkezni kezdtek. Az iskolás gyermekek száma is megnövekedett, nemcsak a csillaghegyi telepen, hanem a Kissingtelepen is. Egy részük Békásmegyerre, a böbbi Rómaifürdőre járt iskolába. Hutfleisz Adolf csillaghegyi lakosnak jutott eszébe, hogy ezeknek a gyermekeknek iskolát kellene szervezni. Az iskola ott működött, ahol helyet találtak, a békásmegyeri gondnokság viselte gondját. Az állami iskola hosszadalmas telekvásárlási bonyodalmak után a Lehel utcában épült meg. A tanítás 1928 októberében kezdődött. Az iskola megalakulásának történetét Csiszér József iskolaigazgató jegyezte fel, amit részletesen az iskola alapítást ismertető oldalunkon közlünk. Az egyre növekvő létszám miatt magániskola létesítésére is volt kezdeményezés, de az egy évi működés után megszűnt. Iparostanonc iskola is működött a Mátyás Király úton. A tanulók száma egyre növekedett Csillaghegy fejlődésével. Ez oly mértékű volt, hogy évente 150-200 ház épült, úgy keletkeztek az utcák, hogy hétről-hétre nem lehetett ráismemi a régi krumpliföldekre.
Az állami iskola és a római katolikus templom építése egy időben történt a Lehel utcában A templomot Dr. Zsámboki Pál és Vojnich László kezdeményezésére közadakozásból építették. A templomot 1928-ban szentelték fel. A templomhoz iskolaépületet is toldottak. Ebben működött a Kalocsai Iskolanővérek felügyeletével működő polgári leányiskola. Az egyházi iskolák államosítása és a rendek megszüntetése után itt is állami általános iskola működött tovább.
Az 1930-as évek elején napjainkig működő mentőállomás létesült.
A református templom építését 1931-ben kezdték el és néhány éven át tartott.
A II. világháború alatt összesen 2 bomba esett Csillaghegyre, a strand mögött, a hegyen álló egyik ház udvarára, de azok sem robbantak fel. A front közeledtével védősáncokat kellett építeni Csillaghegy lakóinak kötelező munkaként. 1944 karácsony második napján a Róka-hegy felől érkeztek az első szovjet csapatok.
A Kissing-puszta és Csillaghegy a háborút követő években teljesen összeépült.
1952-ben Csillaghegy és Békásmegyer Budapest III. kerületének része lett. Ekkor vezették be a vizet és a világítást. A vízvezeték kiépítése csak a nagyobb utcákban történt meg, a mellékutcákban a lakosok a kerteken keresztül vezették át a vízvezetéket. Az utcák nagy részén nem volt még szilárd útburkolat és ez az állapot az 1990-es évekig fennállt. A 1980-as években történt meg a gáz bevezetése, ezt követte a 90-es években a csatornázás. Ekkor épült ki a vízvezeték a mellékutcákban is. A közművek megépítése feltétele volt a szilárd útburkolat megépítésének is.
Csillaghegy életét a környező helységek építkezése nagyon megváltoztatta. A békásmegyeri lakótelep megépítése az 1960-as években a Csillaghegyen átmenő forgalmat nagyon megnövelte. A nagy embertömeget befogadó lakótelepre jutott minden fejlesztés, Csillaghegy mostohagyerekké vált. A családi házak tömeges épülése mellett nem történt semmi közterületi fejlesztés. Csillaghegy központjának képén csak a Tolnai Iparcikk Centrum megjelenése hozott változást. A 70-es években megépült a 11-es út, ami Csillaghegyet kettévágta. Az út mellett élők csendes falusi környezet helyett állandó zajjal járó forgalmas út mellé kerültek. Az út megépítésére természetesen szükség volt ilyen áldozatok árán is.
A Péterhegyi Téglagyárat a 90-es években lebontották, helyére a Tündérliget lakópark került. Ebben az időben parcellázta fel a szomszédos Üröm is a Péter hegyi fenyves melletti, valamint a Róka hegyen tetején lévő területeit. Az ott felépült házak forgalma Csillaghegyen megy keresztül. Csillaghegy barátságos, falusias jellege nagyon megváltozott. Napjainkban épül be a Pusztakúti út Péter-hegy felőli része is.
A Csillaghegyi Lenárugyár is megszűnt, helyére a Pozsonyi úton emeletes lakóházak épültek.
A Róka hegyi kőbányában megszűnt a kitermelés, helyén természetvédelmi területet alakítottak ki.
Az 1989-es rendszerváltást követően számos üzem, szervezet megszűnt. Ennek következménye meglátszik a Duna-parton is. Az üzemekhez tartozó üdülők, csónakházak elnéptelenedtek.
