Evangélikusok

A CSILLAGHEGYI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE

1928-ban Csillaghegy-Békásmegyeren 110 evangélikus család lakott. A gyülekezet missziói segédlelkészi állást szervezett. 1929-ben a Móhr Henrik lelkész és Pusztay József segédlelkész által gondozott fiókegyházközség megtartotta első közgyűlését.

1932-ben megalakult a missziói egyházközség Mikler Sámuel Gusztáv lelkész vezetésével. Akkori elnevezése szerint: „Csillaghegy – szentendrei - pilishegyvidéki Ágostai Hitvallású Missziói Egyházközség”. A szórványhoz tartozott: Szentendre, Pilisvörösvár, Pomáz, Budakalász, Visegrád és a pilisi hegyvidék.

1933-ban tartottak közgyűlést és beiktatták nagytiszteletű Mikler Sámuel Gusztáv lelkészt hivatalába.

A száz fő körüli közösség 1935-ben egy üdülőnek épült villát vásárolt a Mátyás Király úton, melyet Raffay Sándor püspök szentelt fel.

A villát éveken keresztül alakították, hogy megfelelővé váljék liturgikus és közösségi alkalmak megtartására, valamint lelkészük számára lakásnak.

1936-ban felavatták a Slezák László öntödéjében készült harangot.

A II. világháború kezdetétől gyűjtötték a hívek a pénzt és az építőanyagot, hogy a meglévő épület mellé a neogót stílusban tervezett kis templomot megépíthessék. Tervük az ostrom és az újjáépítés miatt meghiúsult. A pengő elértéktelenedett, az építőanyagot széthordták.

1940-ben Csillaghegy anyaegyházzá vált.

Mikler Sámuel Gusztáv alapító lelkész idején épült az imaház kupolája a kereszttel.

1944-től Farkas Lajos lelkész, 1945-től Kaposvári Vilmos lelkész gondozta a gyülekezetet, aki a leghosszabb ideig látta el a szolgálatot.

Nyugdíjba vonulása után Benkő Béla lelkész látta el a szolgálatot 1981-től 1987-ig.

A szórványban változások indultak el, melynek kapcsán némely település leányegyházként önállósult.

Benkő Bélát halála után 1988-tól Donáth László követte.

Az 1970-es évek végén megpróbáltatás érte a kicsiny közösséget. Az új szentendrei műút építésével kapcsolatos telekrendezéssel és kisajátítással az ingatlan területe oly mértékben lecsökkent, hogy végérvényesen lehetetlenné vált a gyülekezeti ház mellé templom építése is. Erre pedig egyre inkább szükség volt, mert az ezt követő 15 esztendő során mind Rómaifürdőn, mind Békásmegyeren jelentős lélekszámú lakótelep épült, ezzel az eredeti lakosság öt-hatszorosára növekedett.

A rendszerváltozás két szempontból tette kikerülhetetlenné e közösség tervének újragondolását: a műút egy-két év alatt elviselhetetlenné növekedett forgalma mind kultikus tevékenységre, mind lakás céljára alkalmatlanná tette az épületet. Másrészt az új társadalmi rendszer jóvátenni akarván a megelőző évtizedek egyházi életet korlátozó döntéseit, készségessé vált új gyülekezeti központ létesítésének támogatására. Az egyházközség presbitériuma 1993-ban úgy döntött, hogy a közeli Békásmegyeren hozza létre ezt a központot. Donáth László, aki 1988 januárjától a gyülekezet lelkésze, s akit parókus lelkészi hivatalába október 22-én iktatott be a később püspökké lett Szebik Imre, 1994-től mint e terület országgyűlési képviselője is, fő feladatának tekintette a gyülekezet régi álmának megvalósítását. Thurnay Béla akkori felügyelővel elérte, hogy a fővárosi és a III. kerületi önkormányzat ajándékozási szerződésben a gyülekezet tulajdonába engedje át azt a földterületet, amelyen később a templom fölépült. A közel 8600 négyzetméter alapterületű ingatlan a lakótelep, a régi Békás, valamint Csillaghegy határán fekszik. Az 1995. október 31-én a fővárosi önkormányzat által egyhangúan támogatott ajándékozási szerződés szerint e földön templomnak, gyülekezeti háznak, parókiának, valamint szociális, esetleg egészségügyi vagy oktatási intézménynek kell épülnie.

A gyülekezet presbitériuma a tervezésre nyilvános meghívásos pályázatot írt ki. A pályázatokból Pazár Béla építész és az MNDP Építőművész Kft. munkáját ítélte megvalósítandónak. Az alapkőletétel 1999. szeptember 10-én volt.

Az épületegyüttes felszentelésére 2000. szeptember 10-én került sor Szebik Imre püspök szolgálatával.